Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus - Minimalisták című könyve nem egy klasszikus értelemben vett "hogyan csináld" kézikönyv, nem azt mondja meg, hogyan legyünk minimalisták. Ellenben a főszereplők saját életútjának elmesélésével betekintést nyerünk abba, hogy ők hogyan lettek minimalisták, és az ő példáikat adaptálva mi magunk is a minimalizmus útjára léphetünk. A történeteken keresztül nemcsak a hogyanra, hanem a miértre is választ kapunk. Miért dönt valaki úgy, hogy minimalista lesz? Másnál vajon honnan jön ez az érzés? Ha Te is elgondolkodtál már ezen a kérdésen valaha, akkor ez a könyv neked szól.
Rögtön az elején lépjünk túl az egyetlen negatívumon, amit a könyvvel kapcsolatban megjegyeznék: sokszor túlságosan fennkölt és vontatott a szöveg. Ezt több Moly-s értékelésben is olvastam, és szerintem is zavaró a dolog. Hiszen mégiscsak azért vesz az ember a kezébe egy minimalizmussal foglalkozó könyvet, mert elege van a felesleges dolgokból, a sallangból, és arra akar koncentrálni, ami valóban fontos. Persze az írónak valószínűleg fontos volt, hogy képkockáról képkockára bemutassa a környezetet, de összességében a sztori szempontjából nem sok mindent tettek hozzá ezek a leírások a történet egészéhez (hiszen nem egy szépirodalmi alkotásról van szó).
A könyvben 2 igazán érdekes kísérletet is bemutat a szerző, ami szerintem a legelszántabb minimalistákat is kemény próba elé állítaná. Mindkét módszer nagyon tetszett, és gyorsan el is gondolkoztam azon, hogy én hogyan tudnám ezeket a saját életembe átültetni.
Az első kísérlet arról szólt, hogy az egyik főszereplő - Ryan - összes holmiját bedobozolták, és a bútorokkal együtt összegyűjtötték a szoba közepén, majd letakarták az egészet. Minden dobozon feltüntették, hogy mi van benne, hiszen az volt a kísérlet lényege, hogy 21 napon keresztül, ha szüksége volt valamire, akkor azt ki kellett csomagolnia a kupacból. A 21 nap végére pedig - milyen meglepő - sokkal kevesebb holmi volt kicsomagolva és használatba véve, mint ahogy azt korábban gondolta volna. Az a rengeteg tárgy, apró kütyü, "emlék", amiről úgy hitte, hogy fontos, hogy jó lesz még valamire, és amiktől emiatt korábban nem akart megszabadulni, végül nem is került elő a 21 nap alatt. Tehát igazából kiderült, hogy simán tud élni ezek nélkül. Érdekes, nem? Persze nekem is van itthon egy olyan dobozka, amibe fényképek, régi mozijegyek, belépők, karszalagok vannak eltéve, és függetlenül attól, hogy nem nézegetem ezeket naponta, biztosan nem válnék meg tőlük, de biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyan holmit tudnék így kiszelektálni, amiket normál esetben eltennék, "a biztonság kedvéért", vagy mert - hát ki tudja, lehet, hogy valamikor még jól fog jönni - alapon.
Ehhez kapcsolódik egyébként a második módszer, ami szintén nagyon érdekes. Joshua kidolgozta a 20/20 "elméletet" és ezt alkalmazza lomtalanítás közben. A módszer lényege, hogy bármit, amit kidob, 20$-ból lehet pótolni, ha esetleg később mégis szüksége lenne rá, illetve kevesebb, mint 20 perc távolságnyira beszerezhető a jelenleg helyétől. Ezt a trükköt lehet, hogy be is vetem a következő nagytakarításkor.
A könyvben megismerkedünk azokkal a minimalista sztorikkal is, amik hatással voltak Joshua-ra, és akik miatt végül ő is elindult ezen az úton. Megismerjük Colin Wright történetét, aki feladta a jól menő vállalkozását, és ma már csak az utazásnak él úgy, hogy mindössze 50 tárgy van a birtokában. Erről egy blogot is vezet Exile Lifestyle néven. Colin szerint egyébként a birtokunkban lévő tárgyak csak feszültté tesznek, irányítanak, és megakadályoznak minket abban, hogy szabadnak érezzük magunkat. Ti el tudnátok képzelni úgy az életeteket, hogy csupán 50 tárgyat birtokoltok?
A könyvben szereplő Becoming Minimalist és Zen Habits weboldalak mellett nekem a Be More With Less blog, annak is a Project333 nevű kihívása tűnt a legérdekesebbnek. Erről már korábban is hallottam, de mélységében sosem néztem utána a dolognak. Most viszont megtudtam, hogy ez a divat témájú minimalista mozgalom arra buzdítja az embereket, hogy 3 hónapon keresztül 33 (vagy annél kevesebb) ruhadarabból oldják meg az öltözködést. Elkezdtem agyalni azon, hogy én melyik 33 ruhadarabot választanám ki erre a projektre, és most, hogy fejben már nagyjából összeállt a "kollekció" erősen gondolkodom azon, hogy belevágjak. Így a reggeli "mi a fenét vegyek fel már megint" kérdéseket valószínűleg rövidre tudnám zárni. :D Minden esetre ha belevágok, akkor azt szerintem itt a blogon is dokumentálni fogom majd.
Bár alapvetően elég gyorsan haladtam a könyvvel, a végére mégis nyögvenyelőssé vált egy kicsit. Talán azért, mert ott már egyre kevesebb információ volt magáról a minimalizmusról. Ettől függetlenül rengeteg érdekes gondolatot aláhúztam benne, az egyik kedvencem például a következő:
"Az összes hirdetés azt üzeni, hogy még többre kell törekednünk, valamint, hogy boldogabbak, elégedettebbek leszünk, ha még többet érünk el. Azt hirdetik, hogy dolgozzunk keményen, keressünk sok pénzt, hogy nagyobb és szebb házakat, új autókat vehessünk, hogy megszerezhessük a legújabb divat szerinti ruhákat, a legnépszerűbb játékokat, vagy a legmodernebb technológiát, és ha elkezdjük összegyűjteni ezeket a dolgokat, akkor az életünk jobb lesz. Akkor az élet majd valahogy gyorsabban megtelik örömmel. De mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz. Mindannyian tudjuk, hogy a birtoklás nem egyenlő a boldogsággal."
Összességében véve egy nagyon jó kis olvasmány, szerintem sokat lehet belőle meríteni azoknak, akiket érdekel a minimalizmus. Azoknak tudom ajánlani ezt a könyvet, akik úgy érzik, hogy beszippantotta őket a fogyasztói társadalom, akik szeretnék csökkenteni a költekezéseiket, akik úgy érzik, hogy sosincs elég idejük a fontos dolgokra, és azoknak akik szeretnének egyszerűbb és boldogabb életet élni.
Ti mit olvastatok legutóbb? Melyik könyv volt mostanában nagy hatással rátok?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése